Vízimalmok Tatán
A városfejlődés és településkarakter egyik legfontosabb tényezője a tatai váron és tavakon kívül a vízhálózaton működő malmok sokasága, amiért a „malmok városának” is nevezték Tatát – egy 1830-as évek elején készített térkép alapján összesen 15 működő malommal büszkélkedhetett a település. Ebből 6 kalló malom volt (Komáromi-, Cseke-, Öreg-, Ferenc-, Hámon- és Új-kallómalom), amelyben posztót ványoltak, a többi pedig lisztet őrölt (Burgundia-, Baumeister, Cifra-, Hencz-, Jankó-, Nepomucenus-, Öreg-, Pék és a Szőnyi-malom). Az 1930-as években ezek közül már csak négy – a Cifra-, a Miklós-, a Pötörke- és a Wéber malom – működött. A hanyatló mesterség végét az 1950-es évektől a tatabányai szénbányászat és az ezzel járó karsztvíz kiemelés jelentette, amely a források elapadásához és a vízimalmok leállásához vezetett. Látogatható malomépület az Alkotmány utcában található Nepomucenus- más néven Gödör, vagy Völgyi-malom, amely Fellner Jakab tulajdona volt. Nevét a malom homlokzatának szemöldökpárkánnyal koronázott íves fülkéjében álló Nepomuki Szent János-szoborról kapta. Ma a Német Nemzetiségi Múzeum működik benne.