Gerecse hegység
A Gerecse hegységet északon a Duna folyama, keleten a Zsámbéki-medence, délnyugaton a Tatai-medence, míg nyugaton a Kisalföld határolja. A hegység három részre osztható, ezek sorra: a Nyugati-Gerecse, a Központi-Gerecse és a Keleti-Gerecse. Az 1977-ben létrehozott Gerecsei Tájvédelmi Körzet legnagyobb része a Központi-Gerecsében helyezkedik el és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik.
A Gerecse hegységet javarészt triász mészkő alkotja. E kőzet mellett helyenként jelentős tömegben fordul elő a jura mészkő, amelyben rendkívül nagy számban találunk különböző ősmaradványokat (fosszíliákat). A földtörténeti középkor képződményei mellett a negyedidőszaki pleisztocénben keletkezett édesvízi mészkő is kiemelkedő értékeket őrzött meg, különösen növényi maradványok vonatkozásában. A hegységben számos rövidebb-hosszabb barlang található, melyekből eddig közel háromszázat tártak fel. Néhány barlang páratlanul gazdag régészeti-őslénytani lelőhely.
A hegység leggyakoribb, legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cseres-tölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, illetve a magasabb régiókban a bükkösök. Itt rengeteg védett növényfaj találja meg életfeltételeit. Ezek közül kiemelkedő érték a fokozottan védett magyarföldi husáng. A térség állatvilágából külön említésre érdemes a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A számos védett denevérfajból fokozottan védett a kereknyergű patkósdenevér és a csonkafülű denevér. A hegység madárvilágának fészkelő fajai közül a fokozottan védett fekete gólya, barna kánya, kerecsen- és vándorsólyom, rétisas, parlagi sas, uhu, gyöngybagoly a legfontosabbak. Emellett felfedezhetjük olyan jellemző emlősfajok nyomait is, mint például a nagy- és mogyorós pele, a vidra, a vadmacska és a borz. A kétéltűek és hüllők közül a zöld levelibéka, a barna varangy, az erdei béka, a vöröshasú unka, valamint az erdei- és rézsikló, a zöld gyík és a lábatlan gyík fordulnak elő a területen.