Víz

Víz

Öreg-tó - Tata

Tatát a „vizek városának” nevezik, mert területén hajdan bővizű, kristálytiszta források törtek a felszínre. Állóvizei közül legismertebb az Öreg-tó. Kialakulása a domborzati viszonyoknak és az itt fakadó forrásoknak köszönhető. A környező hegyes-dombos vidékről lefutó, valamint a föld mélyéből feltörő vizek ugyanis ezen az alacsonyabban fekvő területen összegyűltek és tóvá terebélyesedtek. Így alakult ki az a nádasokkal és lápokkal jellemzett táj, amelynek vízháztartását már a római korban egy völgyzáró gát megépítésével szabályozták. A tatai Öreg-tó hazánk legrégebbi halastava.  A maga 220 hektárjával a Balaton és a Velencei-tó mellett a Közép-dunántúli régió legnagyobb állóvizének számít. Hazánk legrégebbi halastava, hiszen a tatai vár épületegyüttesét is magába foglaló völgyzáró gátat több mint 600 évvel ezelőtt, a 14. században építették. Az Öreg-tó szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény listáján. Nemzetközi természetvédelmi jelentőségét annak köszönheti, hogy Európában ez az egyik legjelentősebb gyülekezőhelye a vadludaknak. Partján a középkori vár mellett számos műemlék épület áll, ezért Magyarország egyik legpatinásabb tavának számít.

Concó-patak dunai torkolata – Ács


A Concó-patak a Bakonyban ered és Ácsnál éri el a Dunát. Valahol a torkolat közelében építették fel egykoron a rómaiak azt a tábort, mely vélhetően az ószőnyi Brigetio légiós táborral egyidős volt. Maradványainak egy része még a föld alatt van, másik részét a patak, de leginkább a Duna áradásai mára elmosták. A folyó ezen kavicsos partszakasza mentén jelentős hagyománya van az aranymosásnak. Ez a mesterség több ezer éves történelemmel rendelkező foglalkozás a Kárpát-medencében. Technikája gyakorlatilag alig változott az idők folyamán. Míg néhány évszázada még ezreknek nyújtott megélhetést a szakma, 1940 körül már csak alig néhányan űzték a mesterséget a Dunán, a Dráván és a Murán, ma már pedig csak elvétve találni a parton szorgoskodó aranyászt. A Concó dunai torkolata vízállástól függően mindig más képét mutatja meg az ide érkezőknek. Van, hogy szinte teljesen kiszárad és száraz lábbal lehet sétálni a kavicszátonyokon, míg máskor kisebb vízijárművel egy ideig fel is lehet rajta hajózni.

Szent Pál-sziget - Komárom – Koppánymonostor


A Komárom koppánymonostori városrészben található Szent Pál-sziget az egykori vadregényes dunai szigetvilág megmaradt képviselője ártéri fűz-nyár ligeterdőkkel, elhagyott gyümölcsösökkel, kiterjedt rétekkel tarkítva. Az itt létesített nyolc partiszűrésű kút biztosítja Komárom és Ács városok ivóvízszükségletét. A Duna ezen szakasza valamikor kiváló halászhely volt, amely a középkor évszázadaiban a Fekete-tengerből felúszó viza kifogásához ideális terepet biztosított. Emellett ezen és az ácsi folyóparton sokáig foglalkoztak az aranymosás ősi mesterségével is. Az utolsó aranymosó az 1970-es években hagyott fel e fáradságos (és a Duna mentén cseppet sem gazdaságos) munkával. Ezen a helyen forgatták Jókai Mór Aranyember című regényének filmváltozatát. Ha a folyó főágához kisétálunk, akkor vigyázzunk, mert igen hirtelen tűnik el lábunk alól a talaj. A Duna ugyanis jócskán belemart partoldalba, és egy öbölszerű mélyedést alakított ki a laza üledékben. A folyó építő-romboló munkája sohasem fejeződik be, így mindig más látkép fogad minket, ha erre járunk.

Duna-part – Almásfüzitő

Almásfüzitő a mai nevét 1895-ben kapta. Névadója gyakorlatilag a MÁV volt, amikor Almás községnek és Füzitőpusztának ezen a néven létesített közös vasútállomást. Az elsősorban ipari múltjáról ismert település ma már egy jelentős turisztikai látnivalóval is büszkélkedhet. Ez a község római kori múltjának megőrzésére és bemutatásra létesült Azaum Római Tábor épületegyüttese. A történelmi témapark célja, hogy feltámassza és élményszerű programokon keresztül testközelbe hozza a római kor hagyományait. Legújabb bemutatóhelye az interaktív élménytár, ahol az egykori használati eszközök megtapintható másolatai mellett a legmodernebb technikai eszközökkel (VR = virtuális valóság, AR= kiterjesztett valóság, AR) hozzák közelebb ezt a letűnt világot. A tábort elhagyva a Duna töltésére, majd onnan a partjára jutunk. A Duna-parton csónakház és pihenőház várja a kikapcsolódásra vágyókat. Innen körbe tekintve a nagy folyó megnyugtató sodrását és a rajta közlekedő hajókat figyelhetjük.

Dunakorzó – Karva

Karva a Komárom és Párkány közötti Duna-szakaszon nagyjából félúton, a folyó bal partján fekszik. A kastélyok, kúriák falujának is szokták nevezni, mert mindig is több földesúrnak voltak itt birtokai. A 16 méter magas kilátója az úgynevezett Dunakorzón áll. 90 lépcsőfokának megmászása után az építmény tetejéről a csodálatos dunai panorámában gyönyörködhetünk. A természetes "Duna moziban" mindig magával ragadó látvány. A védőkorláton feliratok jelzik 30 világváros irányát és légvonalban mért távolságát. A kilátó mellé hangulatos parkot építettek a pihenni vágyó turistáknak, elsősorban a Duna menti kerékpárúton érkezőknek.  Ha nagy a meleg, kihagyhatatlan program a közeli szabadstrand, melynek finom kaviccsal borított, sekély partszakasza kiváló lehetőség a fürdőzésre. A nyári időszakban Karva és a túlparti Lábatlan között kishajójárat közlekedik.

Táti-szigetek – Tát

Az eredetileg öt – ma már csak három – egységből álló Táti-szigetcsoport viszonylagos zártsága kedvezett a természetes élővilág, különösen a vizes élőhelyeket kedvelő fajok megtelepedésének. Ezt a jó adottságú területet az ember is szívesen fogta művelés, elsősorban legeltetés alá. Miután elődeink felhagytak ezzel a tevékenységgel, a természet elkezdte visszafoglalni a területeket, de a megbomlott egyensúly már nem a korábban honos növény- és állatfajok visszatelepedésének kedvezett. Egy másik problémaként jelentkezett a Duna szeszélyes vízjárása: az árvizek kiszámíthatatlan megjelenése és gyors lefutása, aszályos időszakokban pedig a rendkívül alacsony vízállás. Mindez jelentősen megnehezítette az itt élő fajok utódainak fejlődését és életben maradását. A kedvezőtlen folyamatok megakadályozása érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai élőhely-helyreállítási beavatkozásokat végeztek a szigeteteken. A Duna főága felé eső kavicsos partszakaszon sétálva a méltósággal hömpölygő folyó látképében gyönyörködhetünk.

H-2800 Tatabánya, Fő tér 4 • +36 30 620 4182 • info@duna-gerecse.hu