Dunamente Turisztikai Térség

Tatai vár

Tatát a hűtlenséggel vádolt Lackfiaktól Zsigmond király szerezte meg 1397-ben, majd jelentős építkezésekbe fogott. A négy saroktorony között álló palotaszárnyak berendezéséről néhány kőfaragvány árulkodik csupán. A tó partjára épült várat keleten maga a tó, délen és nyugaton a tó vizével elárasztott, 12-14 méter mélységű várárok védte. 1409-re elkészülhetett a fényes királyi palota, ahová Zsigmond szívesen látogatott udvartartásával. A pompás vidék kiváló lehetőséget kínált a pihenésre és a Vértes erdeiben vadászatra is. Ugyanakkor az ország ügyeit is innen intézte, több híres uralkodó, tudósok, lovagok fordultak meg a vár falai között. 1426-ban Zsigmond a tatai birtokokat elzálogosította Rozgonyi István ispánnak, majd tőle váltotta vissza Mátyás király 1467-ben. Tata fénykorát Mátyás király idejében élte, aki az  addig már romos állapotba került várat reneszánsz stílusban átépíttette. Az udvar zárt négyszögét emeletes, pilléreken nyugvó kerengővel vette körül. Mátyás király gyakran járt ide pihenni, Tata volt  egyik legkedveltebb tartózkodási helye. A török hódoltság korában Tata is a végvári rendszer egyik fontos része lett. A Komárom felé tartó török seregeket kellett itt feltartóztatni. Ez idő alatt gyakran cserélt gazdát a vár, és a harcokat az épület is megsínylette. 1568 után kiépültek a külső védművek, az olaszbástyák. Bástyái közül kettő (a Ferrandó- és a Rosenberg-bástya) az egykori várkapitányok nevét őrzi. A Kecske-bástya 1586-ra épült meg. A várat vizesárok vette körül, illetve elkészült az új kapubejáró is. 1683-ban viszont a várat Kara Musztafa felrobbantotta, ekkor pusztult el a várépület nagy része. A mai vár falai a romantikus építészet stílusjegyeit tükrözik, melyet az egykor itt élt Esterházy családnak köszönhetünk. Az Öreg-tó partján álló építmény ma is szemet gyönyörködtető látvány. Jelenleg a Kuny Domokos Múzeumnak ad helyet, ahol időszaki kiállításokat tekinthetnek meg a turisták.

Erődrendszer - Komárom / Komárno

Monostori erőd

A Monostori erőd - Közép-Európa legnagyobb újkori erődje - 1850 és 1871 között épült. Az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével (kazamata-hálózatával). Monumentális méreteit bizonyítják a következő adatok: az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt. Az erőd építését követően a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta. Feladatai közé tartozott a központi vár (Észak-Komárom) védelme és a dunai hajóforgalom ellenőrzése. Harci eseményekre itt soha nem került sor, elsősorban kiképzőközpontként és fegyverraktárként használták. Az I. világháború alatt sorozó- és kiképzőközpontként funkcionált. A II. világháborúban a Monostori erődbe helyezték a 22-es gyalogezred parancsnokságát, és az I.-II. zászlóalj katonái innen indultak a Don menti ütközetekbe. A II. világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyar családok szükséglakásait alakították ki az erőd falai között. 1945-90 között a Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát alakította ki az erődben. Távozásukkal az erőd katonai szerepe végleg megszűnt. Ma az erőd kedvelt kirándulási célpont, ami hadtörténeti kiállítással, hidegháborús járművekkel, Kenyérmúzeummal, hajós kiállítással, és számtalan rendezvénnyel csalogatja a látogatókat.

Monostori erőd Dunai bástya előtere - Komárom

A méltán híres Monostori erőd a Duna két partán elterülő komáromi erődrendszer egyik tagja. Már önmaga is egy óriási területen fekvő, számtalan egységből álló épületegyüttes. Ennek csak egy része látogatható, de a szakemberek folyamatosan keresik a lehetőséget újabb és újabb épületrészek megnyitására a látogatók előtt. Ilyen bővítés volt a Dunai bástya kikötői fogadótér kialakítása is. Megújult tereiben egyrészt a folyami áruszállítás hőskorát, a dunai hadihajózás történetét és a Duna menti mesterségek hagyományait bemutató kiállítások kaptak helyet. Másrészt alkalmassá váltak rendezvények, családi események, esküvők, konferenciák megrendezésére is. A bástyához szervesen kapcsolódó kikötő a Dunán közlekedő legnagyobb hajók fogadására is alkalmas. Innen, az épület előtti tágas területről jobbra és balra tekintve a nagy folyó lenyűgöző víztömegében és a rajta közlekedő személy- és teherszállító hajók "vonulásában" gyönyörködhetünk.

Igmándi erőd

Az Igmándi erődöt, a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagját 1871-ben kezdték el építeni. 1939 szeptemberétől 1941 márciusáig menekült lengyel katonák szállása volt, majd lengyel katonai internálótábor, munkaszolgálatos laktanya lett. A háború végén a lakosság óvóhelyként használta. 1966-tól megszűnt katonai célú hasznosítása, azóta a Klapka György Múzeum római kori kőtára működik benne, valamint a 2013-ban megnyílt légoltalmi kiállítás. Jelenleg felújítás alatt áll.

Csillagerőd

A Csillagerőd felújítása lehetővé tette a budapesti Szépművészeti Múzeum több mint százéves gipszmásolat-gyűjteményének a bemutatását. Az 1896-ban alapított múzeum a megnyitásakor, a 20. század első évtizedében, több mint ezer darabbal, az antikvitástól a reneszánszig terjedő időszak jelentős szobrászati alkotásainak másolatával rendelkezett. Az 1920-as évektől a másolatgyűjtemények fokozatosan vesztettek népszerűségükből, így a második világháborút követően a gipszöntvényeket nem védték és nem állították helyre: több évtizedes hányattatás várt rájuk. A 2015-ben megkezdett restaurálási folyamat eredményeként több mint kétszáz kiemelkedő antik, középkori és reneszánsz másolat látható az erődben rendezett új kiállításon. A tárlaton mintegy háromszáz másolat tekinthető meg, az archaikus görög művészettől a 16. századig a szobrászat legismertebb darabjainak gipszöntvényei láthatók egy helyszínen. A komáromi kiállítás két nagy egységre osztható. Az egyik rész az erőd belsejében lévő egykori laktanya épülete, melyet kiállítótérré alakítottak át. A lineárisan felfűzött térsorban az antik művészet jelenik meg az archaikus, majd klasszikus görög, hellenisztikus művészet és római szobrászat bemutatásával.

Észak-komáromi erődrendszer

A komáromi erődrendszer az egykori Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb és legerősebb erődrendszere volt. Az észak-komáromi az erődrendszer legrégebbi épületrendszere, melynek alkotórészei az Öregvár (16. sz.), az Újvár (17. sz.) és a laktanya, a főkapitányság, valamint a lőszerraktár (19. sz.) épülete. A 200 000 katona befogadásra alkalmas komáromi erődrendszer az UNESCO Kulturális Világörökségi Lista várományosa, jelentősége a határokon túlra terjed. A hatalmas erődrendszer ellenállt az évszázadok ostromainak, bevehetetlenségét az Újvár Madonna-bástyáján elhelyezett kőszűz és felirata hirdeti: NEC ARTE NEC MARTE – Sem csellel, sem erővel.

VI. Bástya – Római Kőtár

A kiállítás a bástya déli részében található. Ebben az objektumban – mely a 19. században épült komáromi erődrendszer része – a múzeum 1993-ban nyitotta meg a római kor kőemlékeit bemutató tárlatát. A múzeum római kőtárában (lapidárium) időrendi sorrendben (i. u. I.-IV. sz.) megtekinthetők a különböző sírkövek, sírkőtöredékek, oltárkövek, szarkofágok és egyéb kőemlékek. A kiállított tárgyak zöme a Komárom közelében a Duna jobb és bal partján felépített római kori határerődökből, Brigetioból (Szőny) és Kelemantiából (Izsa-Leányvár) származik. A Szlovákia egyéb lelőhelyeiről (Oroszvár – Gerulata, Boldogfa, Trencsén, Zselíz, Szemere) előkerült legjelentősebb római kori kőemlékek külön teremben nyertek elhelyezést. A Duna Mneti Múzeumnak az állandó kiállítása 1993-ban elnyerte a „Műemlékek és múzeumok“ folyóirat által meghirdetett „Az év kiállítása“ c. díját. Múzeumunk 1994-ben a bástya műemlékvédelmi felújításáért és a római kőtár létesítéséért „EUROPA NOSTRA“ díjat kapott.

Központi erőd Duna-bástya - Észak-Komárom

Az Észak-Komáromban megtekinthető erőd része, sőt egykori központja volt annak az erődrendszernek, amelynek egyes elemei napjaikban Magyarország és a Szlovák Köztársaság területén találhatók. Az épületegyüttes legrégebbi része, az Öregvár, a 16. században épült, majd a 17. században az Újvárral egészült ki. I. Napóleon francia császár katonai győzelmei hatására a 19. század elején felújították és kibővítették. Ennek eredményeként a Duna két partján az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszere jött létre, amely szükség esetén akár 200.000 főnyi hadsereg elszállásolását is biztosítani tudta. A Duna-bástyán kialakított kilátópont egyrészt segít áttekinteni az erőd egyes részeit, másrészt rálátást biztosít a Dunára és kikötőire, illetve a Duna és a Vág folyók torkolatára, továbbá az Erzsébet hídra, valamint a Duna túlpartján fekvő magyarországi Komárom városára.